Vegetationskundliche und bodenkundliche Analyse der sekundären Entwicklung halbnatürlicher Grasländer auf ungarischen Ackerbrachen

Abstract

Eine Option, dem Rückgang halbnatürlicher Grasländer in Mitteleuropa entgegenzuwirken, ist die Förderung einer Bestandsneubildung auf ehemaligen Ackerflächen. Die vorliegende Arbeit analysiert die spontane Neuentwicklung von Pfeifengraswiesen und Steppenwiesen sowie die parallele Entwicklung von Bodenparametern auf extensiv bewirtschafteten Ackerbrachen.<br /> Der Verlauf der Sukzession wurde anhand einer Zeitreihe verschieden alter Ackerbrachen über 150 Jahre hinweg zurückverfolgt und die neugebildete Vegetation mit alten Graslandbeständen verglichen. Dazu wurde in 308 Aufnahmequadraten von 25 m² Größe die prozentuale Deckung aller Gefäßpflanzen geschätzt. In den Aufnahmeflächen wurden zudem Mischproben aus den obersten 10(30) cm des Bodens entnommen und im Labor analysiert.<br /> Aussagekräftige Vegetationsparameter auf den Ackerbrachen nähern sich dem Level der Referenzbestände in asymptotischen Kurven an. Die floristische Annäherung an die Vegetation der Referenzbestände dauert etwa 20-40 Jahre. Dabei ist der Sukzessionsverlauf auf trockenen und nassen Standorten weitgehend gleichförmig. Zahlreiche charakteristische Arten beider Zielvegetationstypen sind auf die Ackerbrachen eingewandert. Von den mindestens 40 Jahre alten Aufnahmequadraten auf Brachen können im nassen Feuchteregime ca. 35 % als Pfeifengraswiesen definiert werden, im trockenen Feuchteregime ca. 50 % als Steppenwiesen. <br /> Parallelen zur Vegetationsentwicklung zeigen sich in einem asymptotischen Verlauf der Entwicklung einiger Bodenparameter, welche innerhalb von ca. 40 Jahren zur Angleichung an das Niveau der Referenzbestände führt. Unter den pflanzenverfügbaren Formen von Nährelementen konnte für Phosphor ein negativer Einfluss auf den Anteil an erwünschten Arten nachgewiesen werden.<br /> Die vorgestellten Ergebnisse belegen, dass in einer Kulturlandschaft mit geringer Bewirtschaftungsintensität Pfeifengraswiesen und Steppenwiesen innerhalb weniger Jahrzehnte auf ihnen benachbarten Ackerbrachen neu entstehen können. Die Neuschaffung dieser Vegetationstypen ist ein vielversprechendes Instrument zur Erhaltung ihres charakteristischen Arteninventars.

<strong>Phytosociological and Pedological Analysis of the Secondary Development of Seminatural Grasslands on Hungarian Old-Fields</strong><br /> One option to counteract the decline of seminatural grassland in Central Europe is to promote the development of new grasslands on abandoned cropland. This thesis analyses the spontaneous development of fen and steppe meadows and parallel temporal trends in soil properties on extensively managed fallows.<br /> The progress of succession was traced over the past 150 years using a chronosequence of old-fields which differed in time since abandonment. Newly established vegetation was compared to permanent grassland. Vegetation data was collected in 308 plots of 25 m² size by estimating the cover percentages of vascular plant species. Furthermore, in every plot soil samples were taken from the upper 10(30) cm of the soil for laboratory analysis.<br /> Development of significant vegetation parameters of abandoned cropland can be described by asymptotic curves and leads to values similar to those of permanent grassland. The floristic change towards the reference vegetation takes approximately 20-40 years. The course of succession is largely similar at wet and at dry sites. Numerous characteristic species of both target vegetation types have colonized the old fields. Among older, over 40-year-old fallows, approximately 35 % of plots belonging to the wet moisture regime were identified as fen meadows whereas approximately 50 % of plots in the dry moisture regime were identified as steppe meadows<br /> An asymptotic correlation of some soil parameters with time since abandonment was identified as a clear parallel to vegetation development. Soil parameters in fallows reach permanent grassland levels within approximately 40 years. Among plant-available forms of nutrients, a negative influence of phosphorus on the percentage of desirable plant species was detected.<br /> As the presented results show for an agricultural landscape with low management intensity, fen and steppe meadows can newly develop on nearby fallows within a few decades. The recreation of these vegetation types is a promising tool for the conservation of their typical species inventory.

<strong>Féltermészetes gyepek másodlagos kialakulásának növénycönológiai és talajtani vizsgálata a Duna-Tisza közén felhagyott szántókon</strong><br /> A közép-európai féltermészetes gyepek visszaszorulását felhagyott szántók újragyepesedésének elősegítésével is megakadályozhatjuk. Jelen tanulmány kékperjés rétek és sztyepprétek spontán regenerációját, valamint az ezzel párhuzamosan változó talajparamétereket vizsgálja extenzíven kezelt parlagokon.<br /> Százötven évre visszamenőleg kísértük nyomon a szukcesszió alakulását különböző korú parlagok tér-idő-megfeleltetése alapján, az újonnan kialakult növényzetet pedig ősgyepekkel hasonlítottuk össze. Ehhez 308, egyenként 25 m²-es cönológiai felvételen becsültük meg minden edényes növényfaj százalékos borítását. A felvételi területeken továbbá 0-10(30) centiméteres talajrétegből mintákat vettünk, amelyeket laborban vizsgáltunk.<br /> A parlagok vegetációjának jellemző paraméterei aszimptotikus módon közelítik meg a referenciaként használt ősgyepek értékeit. Az ősgyepek vegetációját hozzávetőlegesen 20-40 év alatt közelíti meg a florisztikai változás. Ennek során a szukcesszió száraz és nedves élőhelyeken jóformán azonos módon megy végbe. Mindkét referenciaként használt vegetációtípusból számos jellemző faj telepedett meg a parlagföldeken. A legalább negyven éve parlagon hagyott területek cönológiai felvételein a nedves zónák kb. 35 %-a kékperjés láprétként, a száraz foltok 50 %-a pedig sztyepprétként határozható meg.<br /> Néhány talajparaméter változásának aszimptotikus görbéje párhuzamosságot mutat a vegetáció fejlődésével. A parlagok talajparaméterei kb. 40 év alatt érik el az ősgyepek értékeit. A növények számára felvehető formában rendelkezésre álló tápelemek közül a foszfor negatív hatást mutat a célvegetáció növényfajainak arányára nézve.<br /> A bemutatott eredmények alátámasztják, hogy egy extenzíven művelt kultúrtájon néhány évtizeden belül újra kifejlődhetnek kékperjés rétek és sztyepprétek a velük szomszédos parlagokon is. Ezen vegetációtípusok újratelepítése ígéretes eszközt jelent jellemző fajkészletük fenntartásában.